A Pápától nyolc kilométerre észak-északkeletre elterülő község ősi település. A határai között az 1930-as és 1960-as években végzett régészeti kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy ez a táj az őskortól kezdve lakott volt. A bronzkor, a korai vaskor, az avarok időszaka majd a honfoglalás idejéből előkerült tárgyi emlékek azt igazolják, hogy kedvelt és az emberi életfeltételek kialakítására igen alkalmas terület volt ez már ősidőktől fogva. Erdő és mocsaras tórendszer vette körül a dombvonulatot, melyen a község épült.

Vaszar nevének első írásos említését 1238-ban találjuk, amikor IV. Béla király parancsára Albeus mester esztergomi kanonok és nyitrai főesperes összeírta a pannonhalmi apátság javait, s az apátság birtokaként felvett Vanyola falu szomszédait is megörökítette: Kendy, Zeruhu és Wascur — ez utóbbi a későbbi (és máig is megfejtetlen etimológiájú) Vaszar név első előfordulása. Egy másik oklevél szerint 1290-ben a falunak saját papja van, az Erdődy-család levéltárában talált okirat szerint pedig 1332-ben „Vozor a győri egyház területe.” Ez az állapot hosszú évszázadokra így is maradt, mert a község a győri püspök Veszprém megyei birtokainak adószedő központja lett. A „Vaszarkés” elnevezésű tizedkerülethez 25 környező település tartozott.